A fokhagyma
A fokhagyma, „a fűszerek királynője” Nyugat- és Közép-Ázsiából származott, őshazája a kirgiz sztyeppe. Itt vadon ma is föllelhető. Kultúrtörténete megközelítően ötezer éves. Innen terjedt el Kr. e. több évezreddel keletre és délre. Meghonosodott Kínában, Indiában, Közép-Keleten.
Különleges ízjavító hatása miatt az egész világon kedvelik, egyes ókori népek varázserőt tulajdonítottak neki, gerezdjét amulettként hordták a nyakukban. A középkorban is gyógyító és tisztító erőt tulajdonítottak neki, például a pestisdoktor által viselt madárfejszerű álarc csőrrészébe többek között fokhagymalevelet is tettek (az orvos ezen át lélegezte be a levegőt).
Az ősi indiai orvostudomány bőrbetegségek, étvágytalanság, bélpanaszok, köhögés, kóros lesoványodás, reumatikus fájdalmak és aranyér ellen alkalmazta. Négyezer évvel ezelőtt a Földközi-tenger partján jelentős fokhagymakultúrák keletkeztek. A babiloni királyi kert növényeinek kimutatásában Kr. e. 700-ban első helyen említették. Sok fokhagymát termeltek a perzsák, a föníciaiak és az asszírok. Négyezer évvel ezelőtt a perzsa királyi udvarban naponta 26 kilogramm fokhagymát és mindössze 13 kilogramm hagymát fogyasztottak.
Az egyiptomiak, a görögök és a rómaiak állandóan termesztették és fogyasztották. Hérodotosz szerint a Kheopsz-piramist építő rabszolgáknak egyik legfontosabb tápláléka a fokhagyma volt. Az ősi egyiptomiak gyógyszernek is tekintették. Tutanhamon sírkamrájában fokhagymagerezdeket találtak. Ezeket azért temették el a fáraóval, hogy azok a túlvilágon is rendelkezésére álljanak. Egy Kr. e. 1550-ből származó egyiptomi papirusztekercs a fokhagymát huszonkétféle gyógyszerként ajánlotta.
Hippokratész sokféle gyógyhatásáért elismeréssel nyilatkozott róla. Ajánlotta vizelethajtónak, légúti betegségek gyógyítására, emésztési zavarok, fertőző betegségekre.
A modern orvostudomány azonban már igazolta is érelmeszesedés elleni, emésztést elősegítő, bélfertőtlenítő, bélféregűző, vérnyomást csökkentő, epe- és májműködést elősegítő hatását.
Hatóanyagai:
A fokhagyma gazdag B és C vitaminokban, valamint nagyon sok oligoelemet tartalmaz (bróm, kobalt, jód, magnézium, szilícium és cink), kalóriaértéke háromszor nagyobb, mint a sárgarépáé. Fogyasztása rendkívül előnyős azon személyeknek, akiknek szervezete legyengült. Talán a legfontosabb tulajdonsága, hogy stabilizálja a vérnyomást, lecsökkentve az infarktus veszélyét. Eredményesen használható a bélférgek ellen is. Antibakteriális hatása miatt elfogyasztása megszabadíthat a hűléstől és nyakfájástól. A körömgomba is eltűnik, ha fél órán át ecetes vízben tartjuk körmünket, majd éjjelre fokhagyma lével kenjük be a gombás felületet.
TUDTA- E A FOKHAGYMÁRÓL?
– Dél-Koreában már a repülőtéren is erős fokhagymaszag fogadja az odalátogatót, és szinte minden zárt térben, ott ugyanez a tapasztalat. Hatalmas, ecetben tartósított fokhagyma gerezdeket egyszerű rágcsálni valóként szolgálnak fel az asztalnál. És régi magyar mondás, miszerint a tartós egészség feltétele: naponta egy vöröshagyma, két gerezd fokhagyma és három alma. Szerencsére a magyar konyha is elképzelhetetlen fokhagyma nélkül, viszont a szagával, hát nem mindenki tud megbékülni.
– Egy amerikai kutatás bebizonyította, hogy az allicin előanyaga, az alliin, illatmentes, semmiféle antibakteriális hatása nincs, és ez található meg a fokhagymában. Ha azonban a fokhagymát feldarabolják, vagy például megrágják, akkor alakul át az allicinné, amivel azonban nemcsak az antibakteriális hatás alakul ki, hanem a fokhagyma illat is. Egy most nyilvánosságra került San Franciscó-i kutatás kimutatta, hogy a fokhagymában található kénvegyületek a fájdalomérzékelő idegekre is hatnak, emiatt a jövőben számos olyan kenőcsnek lehet majd az alkotórésze, amelyet ízületi gyulladás csillapítására ajánlanak.
– Azon népek, akik előszeretettel fogyasztják a fokhagymát, akárcsak a bolgárok ritkábban betegszenek meg olyan betegségekben mint az elmeszesedés, cukorbetegség, elhízás vagy akár a rák. Munkájuk során erősebbek és kitartóbbak.
A fokhagyma érelmeszesedés elleni, emésztést elősegítő, bélfertőtlenítő, bélféregűző, vérnyomást csökkentő, epe- és májműködést elősegítő hatású.