A gyömbér
Dél-Kínában és Indiában már ősidők óta ismerik a kurkumával és a majoránnával szoros rokonságban álló gyömbért, amely valamikor az időszámításunk kezdetén jelent meg Európában, ahol hamarosan igen ritka és drága áru lett. Az ókori indiaiak testet, lelket megtisztító szerként tekintettek rá, vallásos ünnepek előtt ezért gyömbért ettek, hogy leheletük édes, az istenek számára elfogadható legyen. A gyömbér a kínai ételek egyik legfontosabb ízesítője. Konfuciuszról azt tartják, hogy minden étkezéskor fogyasztott gyömbért.
A híres kínai „öt-fűszer keverék” egyik elengedhetetlen alkotóeleme. Az orvoslásban is felhasználták, pl. gyomorfájás, hányás, hasmenés stb. esetén alkalmazott melegítéses vagy égetéses gyógykezelésekhez. Angliában és az amerikai gyarmatokon gyomornyugtató italokat és sört készítettek belőle. Ez utóbbi előfutára volt a mai világos gyömbérsörnek, amely még mindig népszerű házi patikaszer hasmenés, émelygés és hányinger ellen.
Afrikában a férfiak körében, mint szexuális erőt növelő afrodiziákum terjedt el. A kínai tengerészek évezredek óta gyömbért rágcsálnak tengeribetegség ellen. Az utazás során fellépő émelygés megelőzhető, ha az indulás előtt 3-4 órával 100-200 milligrammnyi gyömbért fogyasztunk.
Előnyös tulajdonsága, hogy nem hat a központi idegrendszerre és ezért nem okoz mellékhatásként fáradtságot, álmosságot, így azok is nyugodtan használhatják, akik vezetnek. Egyes kutatások szerint a terhességgel járó reggeli rosszulléteket, a B6 vitamin mellett, leginkább a gyömbér enyhíti. A gyógyszerek mellékhatásaként jelentkező émelygés, hányinger esetén is segítségünkre lehet a fűszernövény. Naponta háromszor, vagy ha szükséges, minden négy órában fogyasszunk gyömbért.
A gyömbért évezredek óta a világ szinte minden táján elsősorban emésztési zavarok – enyhe gyomorrontás, haspuffadás, émelygés, hányinger – megszüntetésére használják. Emésztésserkentő és étvágyjavító hatású. A görögök étkezések után fogyasztották, később pedig kenyerükbe is belesütötték. Az indiai és kínai konyha előszeretettel alkalmazza húsok, nehezebben emészthető ételek ízesítésére.
Régebben nálunk is népszerű volt pecsenyék, zsíros ételek, nehéz főzelékfélék (bab, lencse, káposzta), tartósított savanyúságok fűszereként. Már több ezer évvel ezelőtt alkalmazták megfázásos, lázzal, gyulladásokkal járó betegségek kezelésére, Egyiptomban a járványveszély elhárítására tartották alkalmasnak. Segíti az influenzavírusok elpusztítását; növeli az immunrendszer fertőzésekkel szembeni ellenálló-képességét.
Melegíti a lázas testet, ugyanakkor mérsékli a lázat. Gyulladáscsökkentő hatását ki lehet használni a megfázást kísérő hörghurut enyhítésében is. Segít a koleszterinszint és a magas vérnyomás csökkentésében és a szívinfarktust kiváltó belső vérrögképződés megelőzésében. Ezenkívül hatásos növényi véralvadásgátló.