A szilva, az egyik legjobb vértisztító gyümölcs

Hazánkban a legelterjedtebb gyümölcs; gyümölcsfaállományunkból minden magyar állampolgárra két szilvafa jut. Hogy azután a gyümölcsfa-statisztika készítése során beleszámítottak a számlálóbiztosok minden magról kelt és sarjról nőtt suhángot – az nagyon valószínű. De azért valóban nagyon sok a szilvafánk, és ezek száma jelenleg az ország gyümölcsfáinak egynegyedét teszi ki. A szilvafák döntő többsége – a nagyarányú üzemi telepítések ellenére – a házikertekben, a szőlők között, az utak mellett, a kertekben és az udvarokban, elszórtan áll.

A kutatók a szilva őshazáját a Földközi-tenger keleti medencéje környékén gyanítják; valószínű, hogy Szíria, Irán, Örmény-Török- és Görögország népei termelték először.  A természetleírással is foglalkozó római írók gyakran említik a szilvát. Ovidius a Metamorphoses (Átváltozások) című – 15 könyv terjedelmű – költeményében már pontos leírást ad róla: „és nedvdús szilvát, nemcsak feketét, de olyant is, mely sárgásan tud vetekedni a zsenge viasszal.”

A szilva viszonylag gyorsan elterjedt Európában az 56. északi szélességi fokig. Eljutott a többi kontinensekre, amelyek közül főként Dél-Amerikában (Argentína) termelnek sokat belőle. Európa adja a szilvatermés zömét. A legnagyobb szilvatermelő állam Románia, Németország és Bulgária, utána Magyarország következik. Sok szilvát termel még Franciaország, Lengyelország, Olaszország és az USA is.

Magyarországnak szinte minden táján folyik szilvatermelés kisebb-nagyobb mértékben. Elterjedtségére mutat számos szilvára utaló nevünk (Szilvásvárad, Szilvágy, Szilvás, Szilvásszentmárton, Vasszilvágy stb.) is.