A tej – Valóban halálos méreg?

Ez lenne az „élet, erő, egészség”? Számos kutatás bizonyította az elmúlt években, hogy az életével játszik, aki tejet iszik. A korábban egészségesnek hirdetett italnak ugyanis fontos szerepe van több rákbetegség elburjánzásánál. Segíti a mell- és a prosztata daganatok növekedését, de leukémiát, sőt szív- és érrendszeri problémákat is okozhat.

Talán egyetlen táplálék sem annyira ellentmondásos, mint a tej. Egyesek az egekig magasztalják, és arra buzdítanak, hogy egészségünk megőrzése érdekében igyunk minél többet belőle, mások szerint viszont egyenesen méreg. Akik a mai napig a legértékesebb italnak tartják, fogyasztás közben lelkesen motyogják a jelmondatot, miszerint a „tej: élet, erő, egészség”. Hiába no, ha valaki egész gyermekkorában ezt hallotta otthon, nehezen hiszi el, amit a másik oldal állít.

Koleszterin, antibiotikumok, baktériumok

Néhány éve a világ számos országában elindult a tejfogyasztás elleni mozgalom. A milksucks.com című internetes oldal az egyik leglátogatottabb site-tá nőtte ki magát az elmúlt esztendőkben. Itt gyűjtötték össze azokat a betegségeket, melyek összefüggésbe hozhatók vele. S ahogy az a cukor esetében is történt, a tejfogyasztásról is készült bestseller a könyvespolcokra. Jane Heimlich, a „Tej: halálos méreg” című kötetének előszavában azt írja: „Talán nem akarná meghallani, de amit egész életében mondtak Önnek a tejről, az nyilvánvaló hazugság. Az Ön pohár teje, még az alacsony zsírtartalmú is, tocsog a zsírban (ami megegyezik három szelet szalonna zsírtartalmával), a koleszterinben, az antibiotikumokban, a baktériumokban és – a legkevésbé gusztusos összetevőben – a gennyben.”

A tej megítélése elsősorban a szív- és az érrendszeri betegségek miatt ellentmondásos. Kutatók szerint ugyanis a nagyobb zsiradéktartalmú tejfélék rendszeres fogyasztása számottevő koleszterin- és telítettzsírsav-terhelést jelenthet a szervezet számára. Egy 17 országra kiterjedő vizsgálat során a szívkoszorúerek elmeszesedését a tejben található kalciummal hozták összefüggésbe. Az is kiderült, hogy a tejcukor fokozza az ásványi anyag lerakódását az erek falán, sőt bizonyos rákbetegségeknél is szerepet játszik. A kutatók egy emberként állítják, hogy segíti a mell- és a prosztata daganatok növekedését is.

Az élelmiszeripar ócska kreálmánya?

Ahhoz, hogy mindezt megértsük, évezredeket kell visszaugranunk az időkben. Talán nem is hinnénk, hogy tízezer évvel ezelőtt kizárólag szükségmegoldásból lett a tej (a gabonafélékkel együtt) a mindennapi táplálékunk, hiszen a hirtelen megnövekedett népesség miatt előállt az élelmiszerhiány. Ekkor alakult ki a földművelés és az állattartás. Az emberiség ezt megelőzően évmilliókon keresztül nem fogyasztott tejet. Szó nincs ősi táplálékról, hiszen a fehér ital nem más, mint a modern élelmiszeripar ócska kreálmánya. A helyzet azért súlyos, mert mára a világ lakossága napi energiafelvételének húsz százalékát tejből, illetve tejtermékekből fedezi, miután a XIX. századtól mindezt az egészséges táplálkozás alapjának kezdték tekinteni. A viták már akkor elkezdődtek, hogy pasztörizálják-e az italt, vagy sem. De akár nyers a tej, akár pasztörizált, a lényeg, hogy különös veszélyt rejt a fogyasztása.

Csecsemőknél cukorbetegséget okozhat a tehéntej

Az erre irányuló veszélyek kutatását 17 évvel ezelőtt kezdte el egy új-zélandi egyetem professzora, aki az I. típusú cukorbetegség gyakoriságát vizsgálta gyerekek körében. Kiderült, hogy a gyermekkori inzulinfüggő cukorbetegséget részben a tehéntej fogyasztása okozhatja. Azok a csecsemők, akik életük első nyolc napjában fogyasztottak tehéntejet, kétszer gyakrabban váltak életük későbbi szakaszában cukorbeteggé, mint azok, akik nem fogyasztottak az első héten tejet. Nyilvánvalóan nem lesz mindenki a tejtől cukorbeteg, hiszen ehhez még sok más egyéb tényező is hozzájárul, mint például a D-vitamin-hiány, vagy a genetikai hajlam. Ugyanakkor egy elmélet szerint a tej hatására azok a gyerekek válnak cukorbeteggé, akiknek az immunrendszere a tejben található szarvasmarha-inzulin ellen védekezni kezd, ez a védekezés pedig később a saját inzulintermelés ellen fordul. Egy biztos: csecsemőknek és kisgyerekeknek legalább hároméves korig nem volna szabad tehéntejet adni.

Duplájára növeli az inzulinszintet

Aztán itt az úgynevezett „metabolikus szindróma”, vagyis az étrendünk glikémiás indexe és telítettsége. Előbbi azt jelenti, hogy milyen vércukorszintemelkedést okoz az adott élelmiszer, utóbbi pedig, hogy mekkora szénhidrátterhelést képvisel az adott táplálék a szervezet számára. A nagy glikémiás indexű és telítettségű ételek rendszeres fogyasztása – elsősorban a lisztből, burgonyából, rizsből, kukoricából, cukorból készültek – elhízáshoz vezet.

Nem beszélve arról, hogy a folyamatosan magas vércukorszint magas inzulinszintet gerjeszt, ezek pedig inzulinrezisztenciához vezetnek. Mindez nem csak az elhízás eredménye, hiszen sovány emberekre ugyanúgy jellemző lehet. Ezek következménye a vér zsírösszetételének kedvezőtlen változása, amely végül infarktushoz vagy sztrókhoz vezethet.

És mindez hogyan függ össze a tejfogyasztással? Az alacsony glikémiás indexű és telítettségű tej és tejtermékek jelentős mennyiségű inzulintermelésre késztetik a szervezetet. S ahogy már említettük a népesség napi tápanyagfelvételének húsz százalékos tejfogyasztást, ez bizony jelentősen hozzájárul a gyakori inzulinrezisztencia kialakulásához.

Kutatások sora bizonyítja, hogy az alacsony glikémiás indexű tejtermékek akkora inzulinválaszt váltanak ki, mint a 90-98 glikémiás indexű kenyér. Szakemberek egy kísérlet során 8 éves gyerekeknek hét napon át 53 gramm fehérjét adtak hús vagy tej formájában. A hús nem emelte meg az inzulinszintet, míg a tej duplájára növelte. A hetedik napra a tejet fogyasztó gyerekekben relatív inzulinrezisztencia alakult ki, míg a húst fogyasztó gyerekekben inzulinrezisztencia nem volt megfigyelhető.

További kutatások azt bizonyították, hogy a tej más ételekkel fogyasztva aránytalanul megnöveli az inzulinkiválasztást. Kenyérrel fogyasztva a tej 65 százalékos, spagettivel fogyasztva 300 százalékos indokolatlan inzulinnövekedést eredményez. Mindez pedig már komoly népegészségügyi problémákat vet fel. Egy magyar szakember szerint a jelenség tulajdonképpen logikus. A tejet ugyanis a borjúra „tervezték”, nem pedig emberi fogyasztásra.

Szív- és érrendszeri megbetegedések

Már 1960-ban megjelent egy különös vizsgálat, amely felvetette a tej és a szívbetegség kapcsolatát. Ebben az időben a gyomorfekélyeseket nagy mennyiségű tej itatásával kezelték. Az elhunytak boncolásakor arra derült fény, hogy a tejjel nem kezelt gyomorfekélyesek 3 százaléka, míg a tejjel kezeltek 18 százaléka halt meg szívrohamban. Egy negyven évvel később megjelent tanulmány kimutatta, hogy az I. típusú diabétesz és a szívbetegség ott gyakori, ahol sok tejet fogyasztanak. 2003-as, húsz országra kiterjedő kutatás pedig azt bizonyítja, hogy a tejfogyasztás mértéke 76 százalékban magyarázza a szívhalálozást. A tejfogyasztás és a szív- és érrendszeri megbetegedés igen szoros kapcsolatot mutat. A tej ugyanis aktívan beavatkozik a szervezet inzulin- és hormonháztartásába, s ezen keresztül fejti ki romboló hatását.

Mellrák és leukémia

Nem beszéltünk még részletesen a tej „rákbarát” hatásáról, amelyet szintén évtizedek óta vizsgálnak. Kiderült, hogy minél gyakoribb egy népességben a laktózintolerancia, vagyis a laktózlebontás képességének hiánya, annál ritkább abban a népességben a mellrák. A tehéntejben egy sejtosztódást serkentő hormon van, amitől az állat gyorsan fejlődik.

Ez a hormon azonos az emberben termelődő hasonló hormonnal, és a rákos, elfajuló szövetek igen szeretik őt. Egy pohár tej megduplázhatja a szervezetben keringő, osztódást serkentő hormon szintjét. A pasztörizálás során ez a hormon nem károsodik, és az emésztés során egy része felszívódik. Ez a hormon tejtől függetlenül is kulcsszerepet játszik a prosztatarák és a mellrák kialakulásában. A 40-50 év közötti nők körében 1 százalékra tehető a diagnosztizált mellrák, de kb. 40 százalékban vannak ugrásra kész, elfajult sejtek. A mellszövet különösen hajlamos a kóros burjánzásra, így a sok tejet fogyasztó nők fokozott mellrákkockázatnak vannak kitéve.

Nem beszélve arról, hogy a tehenek nagy része bizonyos leukémia vírussal van fertőzve. A tejfeldolgozókban a többféle helyről begyűjtött tejet összeöntik, amitől a tej sokak szerint fertőzött lesz – kivételek ez alól a különösen steril gazdaságok. A pasztörizálás ezt a vírust nem pusztítja el. Egy 1990-ben megjelent 11 éves követéses vizsgálat kimutatta, hogy akik rendszeresen isznak tejet, azok 3-4-szer gyakrabban betegszenek meg leukémiában. A leukémia gyakoribb a tejjel foglalkozók körében, és az USA tejtermelő államaiban a leukémia gyakorisága a tejelő tehenek számával mutat összefüggést.

Csak egy mítosz…

A vita évek óta megy a tejet pártoló, illetve ellenző oldal között. Dietetikusok tömkelege szállt harcba a negatív fennhangot keltőkkel, miszerint a tejben igenis, számos olyan összetevő van – például az omega 3 és a vajsav – melyek gátolják a daganatképződést. Míg az előbbi vegyület főként a bélrendszerben megjelenő tumorsejtek növekedését gátolja, addig az utóbbi a leukémia, valamint a vastagbél- és az emlőrák esetében fejti ki daganatellenes hatását.

Aztán ott az évtizedek óta hallott jó tanács: a rendszeres tejfogyasztással megelőzhető a csontritkulás. Mindezt azzal indokolják, hogy az ital a legkiválóbb kalciumforrásnak tekinthető. A kalcium felszívódását a fehérjén kívül a laktóz, a D-vitamin és a citromsav is elősegíti. Fél liter tej állítólag a felnőttek kalciumszükségletének háromnegyedét, a serdülőkének és idősekének csaknem a kétharmadát fedezi.

Ezzel ellentétben a másik oldal szerint mindez arcátlan hazugság, amit csak azért találtak ki, hogy a tejtermékeket el lehessen adni. Szerintük ez egy mítosz, semmi más.