Magyarországon 700 ezer körül mozog a regisztrált cukorbetegek száma és az egészségügyi statisztikákra épülő jóslatok szerint ez a szám csak növekedni fog a jövőben…

A népbetegségnek titulált cukorbetegség, az egyik legalattomosabb betegség, hiszen egyrészt szisztematikusan emészti fel a szervezetet, másrészt nincsenek előjelei. Egyértelműen beazonosítható tünetei már csak akkor jelentkeznek, amikor a betegség kialakult és már javában károsítja a szervezetet. Szerencsés esetben, szűrővizsgálatok alkalmával még kezdeti stádiumban kiderülhet a probléma, de sokaknál csak akkor derül fény a magas vércukorszintre, amikor annak már valamilyen testi tünetben megnyilvánuló következménye van. Ennek elkerülése céljából nagyon fontos a rendszeres vércukorszint mérés. Ma már vannak olyan gyógyszertárak, ahol ezt a szolgáltatást ingyenesen igénybe vehetjük.

Valamint érdemes elmenni azokra az egészségügyi rendezvényekre, amelyeken van lehetőségünk megméretni a vércukorszintünket. Emellett természetesen nagyon fontos a megelőzés, amit elsősorban tudatosan kialakított életmóddal lehet megvalósítani. Abban az esetben azonban, ha már kialakult a diabétesz, a megfelelő étrend és rendszeres mozgás mellett meg kell találnunk a betegség sejtszinten ható gyógymódját, hogy mindezek összhatásával el tudjuk kerülni a cukorbetegségből adódó, gyakran nagyon súlyos szövődményeket. És ha mindemellett még arra is sikerül figyelni, hogy olyan készítményt fogyasszunk a vércukorszintünk helyreállításához, aminél nem kell tartanunk a káros mellékhatásoktól, akkor nagyon sokat tettünk szervezetünk egészsége érdekében.

Fiatalkori és felnőttkori cukorbetegség

A diabétesz két nagy csoportba sorolható. Ennek alapján megkülönböztetünk Fiatalkori avagy I-es típusú, illetve Felnőttkori, avagy II-es típusú cukorbetegséget. A kettő között nem csak a kialakulás életkori szakaszát illetően, de a tünetek és a kezelési lehetőségek vonatkozásában is van különbség.

Fiatalkori – I-es típusú: A szervezetben nem, vagy csak nagyon kevés inzulin termelődik. Ennek oka nagy valószínűséggel az, hogy fertőzés vagy autoimmun megbetegedés miatt elpusztultak a inzulintermelő hasnyálmirigysejtek. Ez a pusztulás előfordulhat valamilyen védőoltás hatására is. A cukorbetegség ezen típusánál a genetikai eredet és a helytelen táplálkozás nem tartozik a leggyakoribb kiváltó okok közé. Ez a fajta cukorbetegség az esetek 20%-ában fordul elő, leggyakrabban gyermekkorban jelentkezik, hamar idéz elő tüneteket, lefolyása meglehetősen kiszámíthatatlan, testi tünetekben jelentkező következményei elég gyakoriak. Diagnosztizálása után inzulinpótlásra szorul a beteg.

Felnőttkori – II-es típusú: A szervezetben még termelődik inzulin, sőt eleinte több is, mint amennyi szokott, csak annak szintje az aktuális helyzetben már nem kielégítő. A betegség alattomosan, lassan fejlődik ki, kialakulása leggyakrabban 40-65 év körülre tehető. Kiváltó oka általában a genetikai hajlam és a helytelen életmód, de komolyabb stresszhatás, hasnyálmirigy-gyulladás, egyes gyógyszerek (hormonok) szedése is állhat a betegség háttérben. Itt is fennáll a szövődmények kialakulásának veszélye, ám a betegség időben történő felismerésénél ezek kivédésére és az alapprobléma kezelésére kitűnőek a lehetőségek.

Cukoranyagcsere

A normál vércukorszint 4-6,4 mmol/l közt mozog. Ez az érték étkezést követően felemelkedhet 7 mmol/l-re is, ám jó hasnyálmirigy működés esetén 2-3 óra múlva visszatér a normál szintre. A vércukorszint fő szabályozószervei tehát a hasnyálmirigy és a máj. Az utóbbi a szőlőcukor és a keményítő egymásba alakulását irányítja, míg a hasnyálmirigy két fontos cukoranyagcserét befolyásoló hormont termel. Ezek egyike az inzulin, ami elősegíti a cukor sejtekbe történő bejutását és ott zsírrá vagy keményítővé alakulását, illetve azonnali elégetését.

Amennyiben kevés a hasnyálmirigy által termelt inzulin, a cukor nem tud bejutni a sejtekbe, és bent marad a vérben. Ettől megnő a vércukorszint, a sejtek viszont éheznek. A másik fontos hormon pedig a glukagon, ami más hormonokkal (pajzsmirigy-, mellékvese- és agyalapimirigy-hormonok) együtt a vércukorszint emelését idézi elő, ill. az egyes étkezések közötti stabil cukorszintről gondoskodik. Amikor a szabályozószervek működésében valamilyen zavar áll be, azt a szervezet számtalan módon próbálja rendezni.

E folyamatok különféle tünetekben mutatkoznak meg, melyekre oda kell figyelni, mert ezek jelzik a beteg számára a diabétesz jelenlétét.

Figyelmeztető jelek

• A vesén keresztül történő cukorkiválasztás fokozódik. Ennek hatására gyakoribbá válik a vizeletürítés és nagyfokú szomjúság, később erőteljes fogyás indul el.
• Ha a vércukorszint tartósan magas marad, akkor a szervezetben sokféle funkcionális, majd strukturális eltérés alakul ki.
• A májban és az izmokban található fehérjék lebomlanak, hogy a felszabaduló aminosavakból cukor keletkezhessen. Emiatt az izomerő csökken, a testsúly erősen esik, nagyfokú erőtlenség, gyengeség alakul ki.
• A zsírokból is megpróbál a szervezet energiát meríteni, tehát lebontja őket zsírsavakra és ketontestekre, amelyek nagyobb mennyiségű jelenlét esetén a szervezet sav-bázis egyensúlyát erősen savi irányba tolják.
• Súlyos esetben a vizeletből kimutathatóvá válik az aceton.

Rizikófaktorok

Hajlamosító tényezőkről elsősorban a felnőttkori cukorbetegségnél beszélhetünk. Ezek közül leggyakoribbak az alábbiak.

• cukorbeteg a családban
• elhízás
• magas vérnyomás és zsíranyagcsere-zavarok
• emésztési zavarok – főleg a hasnyálmirigy, a patkóbél és az epehólyag betegségeinél
• mozgáshiány
• tartós stressz
• rendszeres és tartós szteroidszedés, bétablokkoló vérnyomáscsökkentők és a húgyhajtók használata.

Elhízás

A felnőttkorban kialakuló cukorbetegségek számának növekedését elsősorban a helytelen életforma és -táplálkozási szokások indokolják. Nem véletlen, hogy az ókorban elsősorban a jómódú családok tagjainál alakult ki diabétesz. Valamint azon sem lehet csodálkozni, hogy a történelem során a nagy horderejű természeti csapások, illetve a háborúk időszakában, amikor az élelmiszeradagok jelentősen megcsappantak, a cukorbetegség is ritkábban fordult elő.

Az elhízás, mint az egyik leggyakrabban emlegetett kiváltó ok, egyrészt azért tekinthető felelősnek, mert ilyenkor a megnövekedett testfelülethez képest relatíve kevés a hasnyálmirigy által megtermelhető maximális inzulinadag is, másrészt pedig a nagymennyiségű zsírszövet felhalmozódása miatt a sejteken található inzulinmegkötésért felelős receptorok száma csökken.

Ez utóbbi azt jelenti, hogy hiába termel több inzulint a hasnyálmirigy, vagy viszünk be akár pluszban tabletta vagy injekció formájában, annak nem lesz mihez kötődnie, vagyis nem tudja megfelelően kifejteni hatását. Ezt hívják inzulinrezisztenciának. Egy idő után a folyamatosan kompenzáló, túlerőltetett hasnyálmirigy kimerül, és megjelennek a cukorbetegség szövődményei.

Szövődmények

A cukorbetegségnek számtalan szövődménye lehet. Ezek közül leggyakrabban az alábbiak alakulnak ki.

• Nagyér szövődmények: agyér betegség, koszorúsér betegség, szívinfarktus, alsó végtagi érszűkület, potenciaproblémák
• Kisér szövődmények: szem erek betegsége, vesekárosodás, idegbántalmak

VIGYÁZAT! A SÚLYOS CUKORBETEGSÉG VAKSÁGHOZ, VAGY VÉGTAGAMPUTÁCIÓHOZ VEZETHET.

Segíts magadon!

Cukorbetegség esetében többféle módszer együttes alkalmazásával tudunk leghatékonyabban segíteni állapotunkon. Ezek közül legfontosabb a megfelelő táplálkozás, a kellő mennyiségű mozgás és a szükséges táplálék-kiegészítők bevitele a szervezetbe.

Táplálkozás: A megfelelő étkezéshez nem elég arra figyelni, hogy megszorítsuk a szénhidrátbevitelt. Ez főleg akkor nem túl jó megoldás, ha valaki például cukorfogyasztás helyett fehérjét vagy zsírt halmoz fel a szervezetében, mert így hosszú távon legalább akkora hibát követ el, mintha változatlan mennyiségű édességet fogyasztott volna. Ezért étrendünk tudatos öszszeállításánál törekedjünk a jól megválogatott, több élvezetet is nyújtó teljes értékű táplálkozásra és vegyük figyelembe az alábbiakat.

• Elhízás esetén okvetlenül meg kell szorítani a kalóriabevitelt is, nemcsak a szénhidrátot!
• Diétázni mindkét típusú cukorbetegség esetén létfontosságú.
• Többször keveset tanácsos enni, mert ez egyenletesebb vércukorszintet és a szervezet számára kisebb megterhelést eredményez. Mindennap fogyasszon friss zöldséget, gyümölcsöt és salátákat.
• A lassan felszívódó, összetett cukrok (hántolatlan gabonákból, zöldségekből, gyümölcsökből) sokkal kevésbé terhelik a hasnyálmirigyet, és egyenletesebb vércukorszintet garantálnak, mint a finomított, egyszerű cukrok.
• Lehetőleg csak teljes kiőrlésű, hántolatlan gabonából készült lisztet használjon, és ilyen pékárut fogyasszon.
• Gondoskodjon a kielégítő rost- és ballasztanyag-bevitelről is, hiszen azok képesek megkötni, és magukkal vinni a felesleges szénhidrátot, zsírt és fehérjerészeket. Ezenkívül elhúzódóbbá teszik a cukorfelszívódást.
• Az állati zsiradékokkal bánjunk takarékosan! Kerülje a magas telített zsírsavtartalmú és hevített zsiradékokat, olajokat és margarinokat. Inkább többszörösen telítetlen zsírsavakat tartalmazó és hidegen sajtolt olajokkal, margarinokkal főzzön. Ezzel is csökkentheti az érelmeszesedési hajlamot.
• Ne vigye túlzásba a fehérjefogyasztást sem. A túl sok fehérje (hús) szennyezi a sejt közötti állományt, gyorsítja az érlemeszesedést és rontja az alapanyagcserét. Elsősorban halat és sovány baromfihúst fogyasszon. A szükséges aminosavakhoz bőséggel hozzájuthatunk a gabonákból, hüvelyesekből, zöldségekből és olajos magvakból.
• Az édesítőszerek mértéktelen fogyasztása sem kívánatos, ugyanis tartósan nagy mennyiségben alkalmazva csökkenthetik a sejtek inzulinérzékenységét, és inzulinallergiát is kiválthatnak.
• Mindent rágjon meg alaposan és lehetőleg lassan egyen. Ezzel nemcsak az emésztést könnyíti meg, hanem az étel is laktatóbbá és a vércukor-szabályozás is könnyebb lesz, hiszen már a nyálban található cukorbontó enzimek megkezdhetik a keményítő lebontását.
• Fogyasszon mindennap elegendő mennyiségű folyadékot, mert segíti a felesleges és káros anyagok kiürülését, alaposan átmossa a szöveteket és a vesét, sőt javítja a keringést is. Legalkalmasabbak az ásványvizek, gyógyvizek és a cukrozatlan gyógyteák, ill. a frissen préselt, hígított gyümölcslevek.

Mozgás: A rendszeres mozgás, csakúgy, mint a megfelelő diéta, elengedhetetlen része a cukorbetegségnél alkalmazott terápiának. Nemcsak azért, mert segít elégetni a felesleges kalóriát és rendezni a testsúlyt, hanem javítja a sejtek inzulinérzékenységét és csökkenti az inzulinrezisztenciát. Túlsúly esetén a testzsírszint csökkenésével újra emelkedik az inzulinmegkötő receptorok száma, vagyis a kevesebb inzulin is hatékonyabb lesz, a rendszeres mozgás során pedig fokozódik a vérből történő cukor elégetése, sőt javul az inzulin receptorokhoz kötődésének mértéke is.

Figyelem! Elsősorban olyan mozgásformát válasszon, ami nem jelent hirtelen nagy megterhelést a szervezetnek, inkább kitartást igényel: biciklizés, úszás, kocogás, séta.

Tudta? Annak az inzulinos cukorbetegnek, aki rendszeresen sportol, kevesebb inzulin bevitelre van szüksége. A sportolás utáni inzulinbevitelkor körülbelül 20 százalékkal kevesebb mennyiségre lesz szükség.