Minden amit tudni akar az allergiáról – avagy az allergiás reakciók miértjei

Az ember állandó kölcsönhatásban van a környezetével, ahonnan sokféle hatás éri, amelyekre fejlettségének megfelelően reagál. A szervezet szerteágazó működésének alapfeltétele a külső és a belső egyensúly megléte. Az egyensúly megtartását bonyolult idegi, hormonális és immunológiai mechanizmusok biztosítják, melyek révén a szervezet úgy képes válaszolni a külvilág behatásaira, hogy közben önállósága nem szenved kárt. Az immunrendszer állandóan ellenőrzi a szervezetet, sejtjei őrjáratot tartanak a vér-nyirok-nyirokszövet és a különféle szervek között. Az immunrendszer elsődleges feladata az idegen (nem saját, vagy megváltozott saját) anyagok felismerése, közömbösítése, illetve megsemmisítése. Antigénnek nevezzük azokat az anyagokat, amelyek immunválaszt, immunreakciót váltanak ki. Antigén lehet vírus, baktérium, egyéb kórokozó, más élőlény sejtjei, valamint ezek alkotórészei, vagy nem szerves anyag (pl. gyógyszerek, vegyi anyagok, fémek).

A szervezet saját anyagai élettani körülmények között nem váltanak ki immunválaszt, mivel velük az immunrendszer sejtjei még az immunológiai fejlődés, érés (de helyesebb immunológiai éretlenségnek nevezni) időszakában találkoznak, s ezért azokat „sajátként” ismerik el. Ez egy általános törvényszerűség, mivel a fenti tény nem csupán a szervezet saját testanyagaira, hanem hasonló feltételek esetén, bármilyen idegen anyagra is érvényes. Ez a periódus a magzati életet, valamint a születés utáni napot jelenti. Ezt hívjuk természetes immuntoleranciának. Ezzel szemben, minden olyan anyag, amellyel az immunrendszer e periódus után (azaz az immunológiai érettség stádiumában) találkozik először „idegenként”, antigénként szerepel és immunreakciót indukál. Ez vonatkozik azon szövetekre illetve szervekre is, melyek az immunrendszertől elzárva fejlődnek.

Sérülésük, betegségük során az immunszisztéma mint „nem-saját” anyag ellen súlyos kimenetelű immunválaszt indíthat be. Ilyenek az agyszövet, szemlencse, thyreoglobulin és a spermiumok. Az immunválasz során a szervezet többféle eredetű, differenciáltságú és igen nagyszámú sejtje lép kölcsönhatásba egymással. Ennek eredményeként fajlagos (antigénspecifikus) és nem antigénspecifikus molekulák termelődnek, illetve sejtek szaporodnak fel, amelyek segítségével a szervezet eltávolítja az idegennek vélt, és megvédi a sajátnak felismert alkotórészeit. A fajlagos és nem-fajlagos immunválasz minden szinten összefügg és egymásra épül.

Az allergia nem más, mint túlérzékenység egy vagy több olyan anyaggal szemben, amely az emberek többségének semmiféle kellemetlenséget nem okoz. Az allergia gyakorlatilag egy kóros, deviáns immunreakció, vagyis a szervezet védelmét szolgáló immunrendszer túlzott, a szervezetet károsító választ ad az egyébként ártalmatlan antigénre. Az allergiás reakciót kiváltó antigént allergénnek nevezzük. Az allergének különféle utakon kerülhetnek be a szervezetbe: tápcsatornán át, légutakon vagy bőrön keresztül, vagy közvetlenül a véráramba jutva. A leggyakoribb allergének bizonyos élelmiszerek (tojás, hal, eper stb.), pollenszemek, spórák, bizonyos állatok (például darazsak, méhek) csípésé vel a szervezetünkbe jutó méreganyagok, állatok szőre és különféle vegyi anyagok. A lakásban előforduló allergének közül az egyik leggyakoribb a poratka, amely a poros ágyneműben, szőnyegekben és függönyökön telepszik meg.

Az utóbbi években az asztma, az allergiás orrnyálkahártyagyulladás és több már allergiás kórkép előfordulása világszerte – így hazánkban is – meredeken nőt. Ma az emberek kb. 30%-ában bizonyítható legalább egyszer előforduló allergiás epizód. Angliában például a lakosság 40%-a szenved valamilyen allergiás betegségben.

Az allergia csaknem valamennyi szervünket érintheti.

Az allergia tünetei többnyire azon a testrészen jelentkeznek, amely érintkezésbe kerül az allergénnel. Ennek megfelelően a levegőben terjedő allergének, például virágporszemek, elsősorban szem-, orrbántalmakat és légúti tüneteket okoznak, az élelmiszerek allergénjeinek hatására pedig ajak duzzadás, hasmenés vagy gyomorpanaszok léphetnek föl. A fémekkel szembeni allergia bőrtünetekkel jelentkezik. Ám az allergiás tünet nemcsak helyi jellegű lehet, hiszen ha az allergén bekerül a véráramba, akkor az egész testben bárhol kiválthat allergiás reakciót. Allergiás betegségeknek tekintjük az ekcémát, csalánkiütést (urticaria), kontakt dermatitiszt, kötőhártyagyulladás egyes eseteit (conjunctivitis), szénanáthát (rhinitis allergica), asztmát, étel-allergiát, gyógyszer-allergiát és az olykor halálhoz vezető anafilaxiát.

Az allergiás reakció során számos anyag szabadul fel, mely a tünetekért felelős. Egyik legfontosabb a hisztamin. Mihelyt a nyiroksejtek az antigénnel találkoznak, immunfolyamatok hatására ellenanyagot termelnek, amely hozzákapcsolódik az antigénhez és semlegesíti azt. Allergia esetén az allergénnel történő első találkozáskor még allergiás reakció nem alakul ki. Ilyenkor ellenanyagot termel a szervezet az allergén ellen. Ezek az ellenanyagok hozzá kapcsolódnak az úgynevezett hízósejtekhez és azok hisztamint tartalmazó apró hólyagocskákat kezdenek termelni, de ezek bent maradnak a sejten belül.

A gond, vagyis az allergiás tünetek, reakció az allergénnel való újabb találkozás során jelentkezik. Ekkor a bejutott allergént a hízósejtek felszínén lévő ellenanyagok megpróbálják semlegesíteni, ám eközben a hízósejtek szétesnek és hisztamin szabadul fel belőlük. A hisztaminfelszabadulás hasonló következményekkel jár, mint a sérüléseket követő helyi gyulladás. A terület apró vérerei kitágulnak és folyadék lép ki az erekből a környező szövetekbe. A hajszálerek kitágulása pírt és viszketést okoz, az erekből kilépő folyadék hatására pedig duzzanat keletkezik. Szénanátha esetén az orr és a melléküregek nyáktermelő mirigyeinek működése is növekszik, s ez orrfolyáshoz vezet. Az allergia legsúlyosabb, akár halálhoz is vezető – de szerencsére igen ritka – megnyilvánulási formája az anafilaxia. Ilyenkor a hisztamin és egyéb anyagok hatására a légutak nyálkahártyája megduzzad és elzárja a légutakat, a hörgők görcsös állapotba kerülnek, a vérnyomás hirtelen leesik, úgynevezett anafilaxiás sokk alakul ki. Ez életveszélyes állapot, de a beteg pillanatokon belül jobban lesz, ha a rosszullét bekövetkezése után rövid időn belül adrenalininjekciót kap.

A bőr allergiás reakcióit három alaptípusba sorolhatjuk.

Ezek közül főleg gyerekkorban, az ekcéma a leggyakoribb, amely elmosódó szélű bőrgyulladás formájában mutatkozik, leginkább kézen, nyakon, arcon. Az ekcéma allergiás háttere sokszor egyértelműen kimutatható. Szerencsés esetben az allergén sikerül megtalálni, máskor az allergén azonosítása sikertelen – ilyenkor az ekcémát „alkatinak” mondjuk. Tulajdonképpen a kontakt dermatitisz is allergiás reakción alapuló bőr gyulladás. Ezt a bőrrel közvetlenül érintkező allergén váltja ki, sokszor felnőtteknél. A kontakt dermatitiszes betegek közül sokan allergiásak a nikkelre, amely például az ékszerekben és a melltartók, farmernadrágok csatjaiban, szegecseiben vannak. A csalánkiütés vörös vagy fehéres, erősen égő, viszkető göbök formájában jelentkezik. Az ok megint csak sokféle lehet: élelmiszer, gyógyszer, illatszer éppúgy, mint virágpor, vagy egyéb növény.

Az allergiás reakció a szemen is jelentkezhet, ilyenkor a szemfehérje kivörösödik. Kötőhártyagyulladás, komolyabb duzzanat is keletkezhet, de leggyakoribb tünet a könnyezés és fájdalom. A szénanátha érintheti a szemet és a fület is, de fő támadási pontja azonban az orr, amely eldugul, folyni kezd, a beteg tüsszög. A légcsövet, a hörgőrendszert érintő allergiás kórkép az allergiás asztma, mely a légutak görcse következtében kialakuló szűkületével, váladékozásával járó, súlyos légzési nehezítettséget okozó kórkép.

Az élelmiszer-allergiáknak igen változatosak a tüneteik.

A legnyilvánvalóbbak a gyomor- és bélrendszeri panaszok, köztük a hányinger, a hányás és a hasmenés. Az akut allergiás reakció során a nyelv és az ajkak megduzzadnak, és gyakran a beteg egész testét csalánkiütés lepi el, de asztmás roham is provokálódhat. A flavonoidok számos egyéb tulajdonságuk mellett antihisztamin hatással is rendelkeznek. A felszabaduló hisztamint gátolják hatásának kifejtésében. Ennek köszönhetően az allergiás reakció enyhébb lefolyású lehet, annak tünetei nem lesznek olyan hevesek, mint várnánk. Flavonoidoknak ezirányú hatása olyan markáns is lehet, hogy sok esetben az allergiára szedett gyógyszert csökkenteni lehetett, sőt néhány esetben el is lehetett hagyni. Ez nem az akut allergiás reakciókra vonatkozik, hanem a krónikus tünetekkel járó allergiás állapotokra, mint a szénanátha, a kötőhártyagyulladás.

A flavonoidok azért hatnak kedvezően az allergiás megbetegedésekben, mert az allergiás tüneteket okozó reakció szintjén hatnak, gátolva a hisztamin molekulák hatását.