A gyilkos stressz

Amit néhány évvel ezelőtt menedzserbetegségnek hívtak, annak tünetei ma bárkinél előfordulhatnak, nem kell hozzá cégvezetőnek lenni, elég, ha az életünket vezetjük…

Manapság szinte közhelynek tűnik a stressz ártalmairól beszélni, mert azt gondolhatjuk, hogy lerágott csont. Csakhogy a közhelyeknek az az egyik fő jellemzőjük, hogy igazak. Nem dughatjuk homokba a fejünket, mert attól még létező probléma, hogy az otthonokba begyűrűző gazdasági világválság egyre inkább fokozza a stresszt egyéni szinten is. Pár évvel ezelőtt, még arról beszéltünk, hogy a közép-kelet európai országokban, köztük hazánkban is a rendszerváltozás hatására begyűrűzött piacgazdaság, a multinacionális cégek betelepedése, a nyugathoz való felzárkózási törekvések megszedik a maguk emberáldozatait.

A szakemberek számos középkorú cégvezetőnél diagnosztizálták a menedzserbetegségnek nevezett testi-lelki tünet-együttes, ami ma már nem csak a felsővezetőknél fellépő jelenség, de még mindig náluk alakul ki leggyakrabban, mégpedig a hosszan és folyamatosan tartó stressz hatására.

A stressz testi tünetei – lelki okok

A kóros stressz tünetei eleinte állandó fáradékonysággal, ingerültséggel, és alkati tényezőtől függően, néha agresszív viselkedéssel kezdődnek, a továbbiakban pedig nagy eséllyel szervi problémákba torkollanak. Ezek közül leggyakrabban szívpanasz, infarktus, magas vérnyomás, agyérgörcs, gyomorpanasz, -hurut, -fekély fordul elő. A probléma elsősorban a multinacionális cégeknél vezető pozícióban lévő férfiakat érinti, de nőknél is előfordul, hiszen náluk is egyre divatosabbá válik a férfias életstílus, amelyben a család háttérbe szorul a karrierrel szemben.

Illetve előfordul mindazoknál, akik annak érdekében, hogy eddigi életszínvonaluk ne romoljon le drasztikusan, görcsös pénzkeresésbe kezdenek és hajszolják a munkát, kiegyensúlyozott családi életük, de főként egészségük árán, ezzel nagy kihívást jelentő feladatot és kutatási területet nyújtva elsősorban a lélekgyógyászattal foglalkozó szakembereknek. Az érintettek általában előbb utóbb orvoshoz kerülnek, az esetek többségében valamilyen testi panasszal.

Az emberek általában nem tudják ilyenkor, hogy testi tüneteik mögött a stressz nevű betegség húzódik meg. A jómódú cégek rendszeresen magán-egészségügyi intézményekbe küldik alkalmazottjaikat szűrésekre, amelyek során körvonalazódnak a problémák. Ám a korrekt kivizsgálások után rendszerint nem találják a betegségeket kiváltó fizikai okot. Ilyenkor tanácsolják az illetőnek, hogy forduljon pszichológushoz, pszichiáterhez, s ebben a fázisban már hamar kiderül, hogy milyen lelki problémák állnak a tünetek hátterében.

Fény derül alvászavarra, szorongásra, depresszióra, kényszeres viselkedésre, fóbiára, pánikra, arra, hogy a családi élet nem működik, teljesítményzavarok nehezítik a házaséletet…, stb. E vonal mentén elindulva lehet kibogozni, hogy a krónikus stressz, miként vezetett a pszichés majd a testi problémákhoz.

Felpörgetett élet

Azonban azokat az embereket, akik a napi betevőért küzdenek, és egyre több munkát vállalnak, egyre nagyobb felelőséget cipelnek és mindezt egyre kevesebb pénzért, senki nem küldi speciális szűrővizsgálatra. Nekik saját maguknak kell rájönniük arra, hogy a testi tünetek mögött lelki problémák bújnak meg, még akkor is, ha sokan, elsősorban a férfiak, ezt nehezen látják be. Főként egy keményfából faragott vezető típusú férfi imázsába nem illik bele, a panaszkodás, a félelem, a szorongás.

Mindezt a feszültséget hajlamos lehet menekülési útvonalon levezetni, ami többnyire alkoholba, játékszenvedélybe, drogba, nőkbe, munkamániába torkollik, és amelyekbe mind szinte észrevétlenül lehet belebetegedni, mert függőséget okoznak. Azt is észre kell vennünk, hogy manapság kissé divatossá vált a felpörgetett életmód. Sokan azt gondolják, hogy valamiről lemaradnak, ha nem veszik fel ezt az életritmust, ami nem csak a munkát és a hivatást, de a privát életet is átitatja.

Meg lehet figyelni, hogy az emberek egyre gyorsabban beszélnek, így vitatják meg magánügyeiket is, és általában a gyorsbeszédűekhez alkalmazkodnak a többiek. Kérdés, hogy lehet e ezt a végtelenségig fokozni… Reggeli, útközben munkába menet; közlekedési dugó; már csörög a telefon; munkahelyi frusztráció; teljesítménykényszer; rettegés az elbocsátástól; túlóra; estére totális kimerültség…

A folyamatokat egyfajta szervezetlenség jellemzi, ami rengeteg improvizációt, váratlan helyzetnek való azonnali megfelelést igényel. A tervezhetőség csökkenése pedig fordítottan aránylik a stressz növekedésével és az ember a feszültségekkel teli napok után otthon már a legkisebb konfliktust sem tudja kulturáltan kezelni. Ilyen helyzetben az életvitel szinte teljesen lehetetlenné teszi az egészséges életmódot, amiben a helyes táplálkozás és a rendszeres testmozgás mellett különösen kiemelt szerepe van a megfelelő pihenésnek, ami kikapcsol, és feltöltődést nyújt.

Ez utóbbit gyakran a stresszes életből adódó alvászavarok miatt, illetve az állandóan feszült helyzetünkből adódóan gyakran csak úgy tudjuk megoldani, ha nagyobb figyelemmel vagyunk saját magunk iránt.

A stressz leggyakoribb jelei:

– Szorongás, nyugtalanság, félelmek, pánikreakció, kedvetlenség, depresszió.

– Levertség, fáradékonyság, sírósság, indulatosság, türelmetlenség. Feledékenység, szétszórtság, koncentrációs képesség és a memória romlása, kábultság.

– Gombócérzés a torokban, nyeldeklés, izzadás, hőhullámok, izzadás, fülcsengés, sápadtság, elvörösödés, hidegrázás, hőemelkedés, viszketés.

– Alvászavarok, álmatlanság, rémálmok, erős horkolás, fogcsikorgatás.

– Izomfájdalmak, izomgörcsök, izommerevség, izomrángatózás (tick), reszketés.

– Mellkasi nyomás és szorítás, nehezített légzés, sóhajtási kényszer, fulladás.

– Rendetlen vagy heves szívdobogás, szédülés, erek lüktetése, mellkasi szúrás (a karba is kisugározhat).

– Nyelési nehézség, hasi görcsök, puffadás, székrekedés, hasmenés, étvágytalanság, evési kényszer.

– Gyakori vizelési inger, potencia- és libidócsökkenés, menstruációs zavarok, erekciós zavarok.

Segíts magadon!

A társadalmi és gazdasági körülményeken egyéni szinten nehezen tudunk segíteni, kizárólag a megélésünket formálhatjuk, azt viszont érdemes! Szükség van meditációra, relaxációra, kikapcsolódást oktató programokra, azonban fontos lenne, hogy ne azért kezdjen el például jógázni valaki, mert az manapság divatos.

Mindenkinek megvan a maga útja, és rá tud találni arra a kikapcsolódási módra, ami számára valóban hasznos, és amit be tud építeni az életébe nem csupán egy-egy hónap erejéig. Látszólag könnyű megoldásnak tűnik elmenni az orvoshoz és felíratni magunknak olyan altató és nyugtatószereket, amelyektől jobban tudunk pihenni. Ám ezek idővel függőséget okoznak, és tartós szedésük komoly mellékhatásokat okoz el a szervezetben. Kereshetünk és találunk is természetes alapanyagú segítséget!

Ezen kívül nagyon fontos lenne változtatni a stresszmegélési stratégiánkon, amit valószínűleg nem tanultak meg azok az emberek, akiknek kudarctűrésük nagyon alacsony szinten van.

Végül pedig tudomásul kell vennünk, hogy az alapellátáson kívül elsősorban nem azokra a dolgokra van szükségünk, amiket pénzért vehetünk meg, hanem az értékesen eltöltött szabadidőre és az emberi kapcsolatokra.

Menedzserbetegség hazánkban

A nyugat-európai országokban, ahol már régóta működik a piacgazdaság, és multi szemlélet uralkodik, azt gondolhatnánk, hogy előrehaladottabb állapotban van a menedzserbetegségek problematikája is, pedig nem így van. A Magatartástudományi Intézetben évek óta folyó kutatásokból kiderült, hogy a hazánkban élő emberek veszélyeztetettebbek a rendszerváltozás adta kapkodó, nem megfelelően kiépült társadalmi struktúrák, üzleti morál és üzleti szellem miatt.

Egyrészt ezzel indokolható, hogy a statisztika európai viszonylatban a középkorú férfi lakosságnál, a közép-keleti régióban halálozási csúcsot mutat (különösen a szív és érrendszeri betegségekben). Ezt nevezik a kutatók egészségparadoxonnak, hiszen az emberek felszabadultak az elnyomásból, megindult a piacgazdaság, viszont az ebben résztvevő populációban megnőtt a halálozás és az egészségügyi problémák száma.

Egyes nyugati országokban a multi cégek felsővezetőinek hétévente adnak egy év fizetett szabadságot, hogy pihenjen, utazzon, tanuljon. És aztán visszavárják! Így máris könnyebb a helyzet. Azoknál az embereknél, akik hosszútávon, folyamatosan ezer fokon égnek, idővel bekövetkezik az úgynevezett „burn out” szindróma, azaz kiégnek. Ilyenkor már semmi nem számít, ez a teljes összeomlás időszaka, amelyet többnyire identitászavar és az értékrend megborulása jellemez.