fbpx

INGYENES SZÁLLÍTÁS 25 000 FT FELETT | KEDVEZŐ SZÁLLÍTÁS 15 000 FT FELETT

INGYENES SZÁLLÍTÁS 25 000 FT FELETT | OLCSÓ SZÁLLÍTÁS 15 000 FT FELETT

Vizet, vizet, vizet…

Szomjoltással megelőzhető a legtöbb betegség kialakulása, sőt gyógyítható a visszatérő tünetek jelentős százaléka − tartja egy orvosi kísérleteken alapuló elmélet.

Az emberi szervezetben a víz szerepe rendkívül sokrétű. Biztosítja a vérkeringést, szabályozza a vérnyomást, lehetővé teszi a tápanyagok oldását, felszívódását és szállítását; befolyásolja a vér összetételét, hőszabályozó szerepével biztosítja a szervezet állandó belső hőmérsékletét. A víz szervezetünk legfontosabb alkotóeleme. A szervezetünkben lévő vízmennyiség látja el testünk minden részét folyadékkal, ám az életkor előrehaladtával ahogy a víz aránya csökken, úgy a megbetegedéseké általában nő.

A csecsemő szervezet 80%-ban, a felnőtté már csak 60%-ban, az idős szervezet pedig mindössze 50%-ban tartalmaz vizet. Az elfogyasztott víz az emésztőrendszerből felszívódik a vérbe, majd az egész szervezetben szétáramlik és a különböző szervekben, és szövetekben átmenetileg tárolódik, ahol leadja a benne oldott anyagokat, majd körforgása során az anyagcseretermékeket is felveszi, és tovább viszi, méregtelenítve ezzel a szervezetet. Tehát a víz mindenhova elér a szervezetben, így nem kérdés, hogy funkciója jelentős.

Szervezetünk mosógépe

Átlagosan a napi vízleadás és vízfelvétel mérlegének mindkét oldalán 2,5 liter szerepel: ennyi víz távozik a szervezetünkből a verejtékezés, a légzés, a kiválasztás és az emésztés folyamán, amit pótolnunk kell. Dr. F. Batmanghelidj 1931-ben született iráni orvos kísérletei viszont azt igazolják, hogy az előbbi adat egy vízhiányos élet vízbevitelét tükrözi. A közel-keleti orvos szerint a szervezetnek csak a vízszükséglete (nem a folyadék) napi 2 liter.

Minden egyéb módon bevitt folyadék (táplálék 1200 ml, oxidációs víz 300 ml) plusszban adódik ehhez, így a minimum folyadékszükséglet a kutatóorvos szerint 3,5 liter. Dr. F. Batmanghelidj azt állítja, hogy a hivatalosan saccolt vízbeviteli és leadási adatok számításából kimaradtak a sejt anyagcsere, és a méregtelenítő folyamatok, amik a legtöbb vizet igénylik a szervezetben, és amik hiánya a legtöbb betegségnek mondott tünethez vagy konkrét fizikai elváltozáshoz vezet.

Az anyagcsere illetve méregtelenítő folyamat mechanizmusa a szervezetben hasonlít egy mosógéphez. Ha a mosás során csak annyi vizet engedünk a gépbe, amennyiben a mosópor feloldódik, és a ruhák benedvesednek, nem várhatjuk el, hogy tiszta legyen, amit kimostunk.

Az öblítésről nem is beszélve. Természetesen a szervezet intelligensebb, mint egy mosógép, és a bevitt vizet képes visszaforgatni a folyamatba, de csak egy bizonyos mértékig. Azon felül viszont a béltraktusból, a vese szűrési folyamatából, a vérből, vagy végszükség esetén a sejtekből kell kivonnia a vizet a létfontosságú folyamatok működéséhez.

Elvonási tünetek

Amennyiben a kellő mennyiségű vízbevitel nem történik meg, a szervezet folyadékot von el az előbb említett szervekből, így azok károsodni fognak, és idővel kialakulnak a különféle betegség tüneteink. Mivel a vérkeringés, a nyirokkeringés bejárja egész szervezetünket, nem nehéz elképzelni, hogy a megfelelő keringéshez szükséges víz megvonása a szervezet bármely részén okozhat zavart jelző tüneteket, illetve tartós megvonás esetén betegséget, ami nem másból, mint az adott terület szomjazásából adódik. És ha ez így van, akkor a legjobb, amit tehetünk, hogy vizet adunk neki.

Nem is gondolnánk, hogy a szervezet akkor is szomjazhat, ha nem érzünk konkrét szomjúság érzést. A vízmegvonásnál a szervezetben fellépő dehidrációnak egészen más jelei is vannak. Például: evés utáni fáradtság, krónikus fáradtság, krónikus fájdalmak, migrénes fejfájás, hasonló megfoghatatlan tünetek.

Nincs szomjúságérzet

Ne gondoljuk, hogy a szervezet szomjúságérzetének egyetlen jele a szájszárasság. Ráadásul nagyon érdekes, hogy minél régebb óta vízhiányos a szervezet, annál kevésbé alkalmazza ezt a jelzést (illetve csak már súlyos esetben, ha például egy napja nem ittunk), s inkább egyéb a már említett módokon próbálja felhívni magára a figyelmet. Ezért szoktak arra hivatkozni, akik keveset isznak, hogy nem szomjasak.

Ki lehet próbálni, hogy ha a vízhiányos szervezetnek elkezdünk elegendő folyadékot biztosítani, egy éven belül megérezhetjük, hogy egyre gyakrabban jelenik meg a szánkban érzett szomjúságérzet és múlnak el az egyéb fájdalmas, vagy krónikus tünetek, melyek a dehidráció következtében alakultak ki.

Megfigyelhető, hogy az idős emberek szervezetében, ahogy csökken a víztartalom, úgy kevésbé szomjasak, ezért egyre kevesebbet isznak, felgyorsítva ezzel az öregedés folyamatát, melyből adódóan szervezetük kiszáradhat, emésztési zavarok léphetnek fel, növekszik a trombózis veszélye, erősödnek az ízületi fájdalmak, felborul a szervezet elektrolit háztartása és sorolhatnánk.

Emészt, vagy elemészt

A szervezetbe kerülő folyadékmennyiséget táplálkozás során vesszük magunkhoz, ezért logikus, hogy az emésztőrendszer ez egyik elsődleges terület, ahol érzékelhetővé válik, a kellő mennyiségű víz hiánya. Az, hogy az emésztőrendszernek miért van szüksége elegendő folyadékra, egy egyszerű példa alapján megérthető. Képzeljük el, hogy mosogatunk, és a vízzel félig teli mosogatókagylóban kell tisztára mosnunk a vasárnapi ebéd utáni piszkos edényeket. Elég nehéz feladat lenne, és nem tudnánk megoldani kellő mennyiségű víz hiányában. Hasonlóan működik az emésztőrendszerünk is.

Ahhoz, hogy megfelelően feldolgozza a bevitt táplálékot, majd a teljes anyagcserét akadálymenetesen lebonyolítsa, sok folyadékra, ezen belül is vízre van szükség. Sem gyümölcslé, sem tea, sem leves, a kávéról és az üdítőkről nem is beszélve nem helyettesíti a vizet. (A gyümölcslé szárazanyag-tartalmának feldolgozására a szervezet el is használja azt a vizet, ami magával a gyümölcslével bekerült.)

A víz életútja és munkássága

Kísérletekben kimutatták, hogy megfelelő mennyiségű víz fogyasztása esetén idős korban 45%-kal csökken a vastagbélrák kialakulásának veszélye. Az emésztőrendszeri problémák, a hurutok, a gyulladások, a székrekedés, az esetleges fájdalmak, a test vízhiányának hírnökei. Ha sikerül megértenünk ennek a jelzésrendszernek a mechanizmusát talán könnyebben be tudjuk építeni az életünkbe a tudatos és helyes vízfogyasztás szabályit.

Kimutatható, hogy amikor megiszunk egy pohár vizet, az azonnal tovább halad a belekbe, és ott felszívódik. Egy fél órán belül pedig majdnem ugyanaz a mennyiségű víz választódik ki a gyomorban annak mirigyrétegén keresztül abból a célból, hogy lebontsa a gyomorba kerülő táplálékot. A szilárd ételek emésztése tehát a gyomorban jelenlévő víz mennyiségétől függ. Ezért fontos, hogy étkezések előtt fél órával igyunk meg egy nagy pohár vizet, ezzel segítve emésztésünket.

Figyelem! Ezt a folyamatot az étkezés közben vagy közvetlen utána fogyasztott víz már hátráltatja, mert rétegeket képez a gyomorban lévő táplálék közé illetve fölé nehezítve az emésztést, melynek során a keletkezett sav a táplálékra ömlik, az enzimek aktiválódnak, a táplálék pedig homogenizált folyadékká alakul és az emésztés következő fázisában a belekbe jut.

A bélrendszer egyik fő feladata, az oda került ürülékből való vízkiválasztás. Amikor a szervezet eleve vízhiányos állapotban van, a béltartalom a könnyű haladáshoz szükséges vízmennyiség hiányában lelassul és mivel így tovább van a belekben, a szervezet megpróbál mégtöbb vizet kivonni belőle saját felhasználásra. Ennek egyértelmű következménye a székrekedés. A további szilárd táplálék bevitele egyre növeli a haladás nehézségeit, így válik a székrekedés krónikussá azoknál az embereknél, akik nem fogyasztanak elegendő vizet.

A belekbe száradt bélsár megtapad a bélfalakon, ami tovább nehezíti a bélrendszer működését és idővel hasi fájdalmakat is eredményezhet, melyek egyértelmű jelei a szervezet szomjazásának, amit kizárólag vízzel orvosolhatunk. Ugyanis amikor vizet iszunk, a gyomorba érkező víz térfogatának függvényében motilin nevű hormont választ ki a szervezet. Minél több vizet iszunk, annál több motilint termel a béltraktus, ami a bélfal ritmikus összehúzódását, perisztaltikus mozgását serkenti. Ez a működés szabályozza a béltartalom útjában lévő bélszakaszok szelepeinek nyitó és záró mozgását is.

Amikor elegendő víz áll rendelkezésre az emésztéshez, a hasnyálmirigy lúgos bikarbonát oldatot termel a felső béltraktus számára, hogy semlegesítse a savas gyomor tartalmat. Ilyen ideális körülmények között a gyomorkapu a gyomor kiürítéséhez nyitott állásba kerül. A motilin, ami egy „jóllakottsági” hormon, ennek a folyamatnak az összehangolásában fontos szerepet játszik, mert a béltraktus akkor választja ki ezt a hormont, amikor a víz a gyomorfallal érintkezik.

Ha nincs elég víz, és a folyamatba ezáltal hiba csúszik, akkor a gyomorkapu nem kapja meg a parancsot arra, hogy megnyíljon, sőt egyre inkább összeszorul. Ennek hatására a nyelőcső és a gyomor közti zárógyűrű valamint a rekeszizom külső szelepe lazultabbá válik, így a sav visszajöhet a nyelőcsőbe, ami fájdalmat és gyomorégést okoz.

Víz az egészségért!

Amikor megtaláltuk a szervezetünk számára megfelelő vizet, már csak a folyadékfogyasztás helyes szokásait kell kialakítanunk. Minden szervezetnek szüksége van napi 2 liter víz fogyasztására, de nem szabad összekeverni a folyadékot a vízzel!

Fontos, hogy a nap folyamán egyenletesen elosztva vigyük be a folyadékot szervezetünkbe, mert, ha például egész délelőtt nem iszunk semmit, majd délután 4-kor gyorsan legördítünk két fél literes korsó vizet, azzal könnyen kilúgozhatjuk a szervezetünket, azaz kimossuk belőle az ásványi sókat.

Mielőtt vízkúrával elkezdenénk orvosolni keringési rendellenességeinket, testi fájdalmainkat, a szervezetünkben lévő gyulladásokat, tehát oltanánk szervezetünk szomjúságérzetét, meg kell győződnünk arról, hogy vesénk jól működik e, megfelelően ki tudja e választani a bevitt folyadékot. Ezt úgy tudjuk tesztelni, hogy néhány napig fokozatosan növeljük a vízfogyasztást és mérjük, hogy a bevitt víz mennyiségének növelése arányában növekszik e a vizelet mennyisége. Ha igen, akkor aggodalomra nincs semmi ok.

Sportolás vagy más intenzív fizikai megterhelés közben, illetve melegben sok folyadékot veszítünk, amit víz formájában a 2 literen felül plusszban pótolni kell, de soha nem egyszerre, hanem elosztva. Sportolás és fizikai munka közben folyamatosan igyunk kb. negyed óránként. A mozgás hatására kialakuló fáradtság egyik oka a dehidráció, melynek következtében csökken a vérnyomás, nő a testhőmérséklet, romlik a koncentrálóképesség, az izmok görcsölnek, hányinger és hasmenés is jelentkezhet.

A napi 2 literen túl további plussz vízigény merül fel annál, aki tartós gyógyszeres kezelés alatt áll, mert gyógyszerek nagy többsége kémiailag tovább fokozza a szervezet dehidrációját, tehát vizet von el.

Ajánlott és felhasznált irodalom: Dr. F. Batmanghelidj: A tested vízért kiált!

Megosztanád cikkünket?

Facebook
Email
WhatsApp
Mentés

Legfrissebb blogbejegyzéseink

Ízületi egészség: mozogj fájdalom nélkül!

Újévi fogadalmak és fogyókúrás csapdák: a glabridin csodája

A probiotikumok ereje a Karácsonyi lakoma után

Kosár