Jód, a pajzsmirigyünk legjobb barátja

A jód a természetben széleskörűen elterjedt, az emberi szervezet normális működéséhez elengedhetetlenül szükséges (esszenciális) elem. A pajzsmirigyhormonjaink termeléséhez pedig nagy szükségünk van rá. Szervezetünk azonban nem képes jódot termelni, ezért a táplálék és ivóvíz révén kellene a napi 150 mikrogramm jódszükségletünket kielégíteni.

Tudta? A magyar emberek körülbelül 80 %-a jódhiányban szenved. Ivóvizeink jódtartalma mindig is alacsonyabb volt, mint a tenger közeli országokban.

Jód és a pajzsmirigy

A pajzsmirigy betegségek kezelésében sok esetben nagy segítségre van a jód pótlása, hiszen a pajzsmirigyhormonok egy fontos alkotóeleme. Szedésével megelőzhetőek a pajzsmirigy betegségek, pajzsmirigy alulműködés és pajzsmirigy túlműködés esetén pedig segítheti a szervezetet a megfelelő hormontermelésben, az anyagcsere folyamatok javításában.

A jódhiány pajzsmirigy problémákhoz vezethet…

… és leginkább pajzsmirigy alulműködéshez. Ez idősebb korban gyakran a pajzsmirigy megnagyobbodásával (göbök, golyva) próbálja ellensúlyozni. Ezen felül a tartós hiánya koncentrációzavart, depressziót, vetélést vagy akár meddőséget is okozhat.

A krónikus jódhiány pótlására azonban nem szabad nagy mennyiséget bevinni a szervezetünkbe, főleg nem hirtelen. Ennek hatására a pajzsmirigy hirtelen túlműködhet, amely életveszélyes anyagcserezavarokhoz vezethet.

A golyva

A golyva kialakulásában a tartós jódhiány okolható, hiszen ilyenkor a szervezet kompenzálni próbálja a hiányt és megnöveli lepkealakú pajzsmirigy méretét, mintegy “jódcsapdát” képezve belőle, hogy egyetlen molekulányi jódot se mulasszon el begyűjteni. Ezt a pajzsmirigy-nagyobbodást nevezik golyvának.

Míg a golyva tehát a jódhiány közvetlen eredménye, addig a többi betegség, vagy tünet, ami kevés jód bevitelének köszönhető, már közvetett, ugyanis közvetlenül a pajzsmirigyhormonk hiánya idézi elő őket, például elhízást, fáradékonyságot, hajhullást, székrekedést, emelkedett koleszterinszintet, fokozott érelmeszesedést, helyi mixödémát (a kötőszövet nyálkás, vizenyős felpuffadása).

A jód „sugárzásvédő” hatása

Sokan tudják már a jódról, hogy a pajzsmirigy-hormonok egyik alkotója, és talán azt is tudják néhányan, hogy a káros környezeti radioaktív sugárzások kivédésében is szerepe van. A jódnak ez a jellemzője elég érdekes módon működik: megfelelő jódellátottság esetén a szervezet a radioaktív jódot nem engedi felszívódni és beépülni.

Miben található jód?

Legnagyobb mennyiségben a tengeri halak húsa, a kagyló, és a homár tartalmazza a jódot. Az enyhe jódhiány pótlására viszont a jódozott só fogyasztása ajánlott. Ezeken kívül jódot tartalmaz még az áfonya, az eper, a tojás, a dió, és a tej.

Amire még érdemes odafigyelni, hogy egyes élelmiszerek gátolják a jód felszívódását. Ilyen például a káposzta, a kelbimbó, karfiol, torma, brokkoli és fehérrépa.

A napi jódszükséglet minden életkorban eltérő:

• 1 éves korig napi 50 mikrogramm
• 2-6 éves kor között napi 90 mikrogramm
• 7-12 éves kor között napi 120 mikrogramm
• felnőtt korban napi 150 mikrogramm
• terhesség és szoptatás idején napi 200 mikrogramm a szervezet igénye